Részletek az első színdarabokból

Berkovits György: Abreál

Berkovits György: Abreál

Szereplők:

LÍVIA, táncosnő (100 éves)
MÁRTA, a lánya, táncosnő  (80 éves)
FLÓRIÁN, az unokája, festő  (60 éves)
BÁLINT, a dédunokája, antropológus (35 éves)
KARCSI, az ükunokája (10 éves)

 

 Az ELSŐ  JELENET-ből

„Nagyméretű szoba, díszes faragású, sötétbarna ablakokkal, ajtókkal. Középen terjedelmes, fekete ovális ebédlőasztal, fehér terítővel, rajta, ételek és italok között, emeletes tejszínhabos torta, száz szál fekete, még nem égő gyertyával. Fehér műanyag kerti székek veszik körül az asztalt. Hátrább fekete biedermeier dívány, világoszöld hatású perzsaszőnyeggel letakarva, üveges vitrinjében rengeteg csecsebecse. Mellette art deco stílusú, rózsaszín, ovális toalett tükör asztallappal, lila virágfaragásokkal díszítve. Arrébb világosbarnára politúrozott, fényes, többfunkciós, hagyományos kombinált szekrény. Előrébb rozzant dohányzóasztal, körülötte különböző stílusú fotelok, a biedermeiertől a modernig, sokféle huzattal. A falakat rengeteg blondel keretes festmény lepi el, mind-mind arckép.

Lívia talpig fekete ruhát, Márta fekete ruhát fehér sállal, Flórián fekete nadrágot, fehér inget, fekete nyakkendôt, Bálint fehér nadrágot, fehér inget, fekete nyakkendôt, Karcsi talpig fehér öltözéket visel.

Ajándékcsomagok vannak felhalmozva a szoba közepén.

LÍVIA Énekelhetitek, hogy Lívia üknagymama, az Üki, ahogy az már használatos a családunkban, a táncosnő, a jóisten legnagyobb meglepetésére, száz éves lett, énekli happy birthday to me. Táncolhattok is természetesen. Táncolni kezd, keringőzik.

MÁRTA, FLÓRIÁN, KARCSI nézik, mosolyogva.

LÍVIA Na, mi lesz, táncikálni, rajta, a mi családunk táncos család, Márta, lányom, bizonyítsd be, hogy, micsoda kacifántos táncosnő voltál te is.

MÁRTA csatlakozik Líviához, keringőznek.

LÍVIA  Keringőzés közben. Nagy- nagy bánatomra, az unokám, Flórián rámutat  meg a dédunokám, Bálint rámutat elfajzott, de az ükunokámban, ugye, Karcsi, még reménykedhetek. 

KARCSI Szalad Líviához és Mártához, együtt keringőznek.

FLÓRIÁN  és BÁLINT is utánozzák őket, keringőzni kezdenek.

KARCSI Abbahagyja a táncot, és próbálja meggyújtani a tortán lévő gyertyákat.

LÍVIA Abbahagyja a táncot. Karcsi, ha piromániás vagy, édesapám, egyem a pofádat, szóljál, majd kijelölünk neked egy helyet, ahol kiélheted.

MÁRTA Abbahagyja a táncot. Teszed le a gyufát, Karcsi, a rossz nyavalya egyen meg, volt minden a mi családunkban, de piromániás, egy frászt, még csak az hiányzott volna.

BÁLINT Abbahagyja a táncot. Játsszon a tűzzel, úgy neveltem a fiamat, szembeszegülve az iskola szemét szolgalelkűségével.

 FLÓRIÁN Abbahagyja a táncot. Csak játsszon a tűzzel az unokám, megpendítem, hogy  nem árt az, én is mindig azzal játszottam lényegében.

KARCSI Továbbra is gyújtogatja a tortán lévő gyertyákat.

LÍVIA Ez a lakás mindent átélt már, de, lekopogom, lekopogja tüzet még nem. Csak amióta mi itt lakunk, megúszott több idegen megszállást, a negyvennyolcas patkányinváziót, a hatvanhármas földrengést, ja és azt a nevezetes felkelést nem tudom én már hányban, amikor Márta leányom fulladási rohamai kiújultak…

MÁRTA Közbevág. Az erkélyről nézelődtem, a hülye fejemmel, ki lő, mint lő, hova lő, kit lő, be kellett szaladnom pisilni, s mire visszajöttem, úgy éljek, eltűnt az erkély.

LÍVIA Ez a lakás, elég az hozzá, megszenvedett, ha jól emlékszem, egy födémcserét harvanhatban, megszenvedte, Flórián unokám házibuliját harvannyolcban…

FLÓRIÁN Közbevág. Abban a buliban, jelentem, Üki, legalább öt csaj termékenyült meg, hát ami oké, az oké, tulajdonképpen, művész buli volt.

LÍVIA Sőt megúszta ez a szerencsés lakás Bálint dédunokám kémiai kísérleteit a nyolcvanegyes esztendőben…

BÁLINT Közbevág. Mit akarsz, Üki, abban a robbanásban csak egyetlen keretből esett ki kép, az is az én portrém volt, és nem sajnáltam, mert olyan kispolgári giccsre sikeredett.

LÍVIA Sőt, átvészelte lakásunk Flórián unokám egyedülállóan művészi

frigyének néhány esztendejét is, majd a dédunokám, Bálint turbékolóan entellektuel, ugye, így mondják, házasságának első éveit is, legutóbb egy betörési kísérletet, amit szépen elhárítottam a magam kezével, mutatja a kezét és kibírta Márta, drágalátos leányom födémet próbáló táncpedagógusi tevékenységét, nemkülönben az én táncikálási mutatja ránclépésekkel rohamaimat, úgy éljek. De most mintha valami svábbogár-invázió készülődne, most, kétezerben, apokaliptikus svábbogár-rajzás, remélem, ezt is megússzuk. És, ne féljetek, meg fogjuk úszni a legkedvesebb ükunokám, Karcsi, neki legyen mondva, megcsókolja Karcsit gyertyagyújtogatási kísérleteit is, le is kopogom előre lekopogja az asztalon.

KARCSI Üki, milyen jól kopogsz.

LÍVIA Szóval, a rosseb belém, százéves lettem, ennek örömére megajándékozlak benneteket.

A felhalmozott csomagokhoz sétál, kezdi kibontani azokat. MÁRTA, FLÓRIÁN, BÁLINT, KARCSI köréje csoportosulnak, bámulják, ahogy bontogat.

 

A MÁSODIK JELENET-BŐL

A színpad kivilágosodik, koccintanak. MINDANNYIAN a falakon
lógó képek körül csoportosulnak, azokat szemlélik.

MÁRTA A drágalátos mama, mondhatom, tud élni, cigarettázik,
kávézik, sört iszik, étterembe jár, kártyapartija van, és olyan gyönyörű a
bôre, mint egy kismamának, persze krémezi, de én is krémezem, mégis
rücskös lesz, fogalmam sincs, hogy s mint csinálja.

LÍVIA Lázárótól tanultam, a fekete kikujutól, ha nem tudnád,
adott egy kenőcsöt is, kenyai gyógynövényekből, még mindig van
belőle, kicsit avas, de ennek csak használ az avasság.

MÁRTA Ja, az a borzalmasan büdös.

LÍVIA Szegény, drágalátos leányom, ha neked az büdös, akkor rücskös
is marad a pofázmányod.

KARCSI Ott Kenyában, Üki, a magyarok is feketék?

BÁLINT Ha zsidóban van fekete, miért ne lehetne magyarban is, a
tudomány megengedné.

FLÓRIÁN Figyelj, Karcsi, én meg tudnék festeni egy feketét magyarnak.

KARCSI És különben, ha nem festi meg senki?

 MÁRTA Különben meg néger marad, a rosseb bele, s ha magyar
akar lenni, neki legyen mondva. Hát van egy magyar négernél kínosabb?

LÍVIA Akkor erre is koccintsunk egyet.
Koccintanak.

(…)”