Részletek a szociográfiai művekből

Berkovits György: – MONDTA GABES – MAGYARÁZTA GY BENCE

Berkovits György: – MONDTA GABES – MAGYARÁZTA GY BENCE

„(…) – Egyszer megszúrtam a Ferit… olyan tündér kis éles késem volt… hülyéskedtünk… szemben toporogtunk egymással, a Tószeginél is egy kés… ne gyere, ne gyere, mondogattuk… valamelyik bolond srác meglökte a kezemet… nem ment be mélyen, nem ájult el, kicsit vérzett… (…) Két osztálytársam a Gurovics meg a Rozmann, összeszedett valami csajt, s csináltak egy-két pornó képet egymásról, azt mutogatták, hülyeség volt, de nem buktak le… Csak később a Gurovics… azt mondja a magyartanárnőnek, nem tudott készülni… miért? – kérdezi a tanárnő… azt nem mondhatom meg, mert akkor baj lesz… mondja csak meg Gurovics, nem lesz abból semmi baj… hát az a süket meg mondja, képzelje tanárnő,  a haveromék felcsináltak egy csajt, most meg rám akarják fogni, hogy én basztam meg… (…)

(…)

-Hát elárulom neked, Gabes, hogy nagyon jó emberi kapcsolatokat lehet teremteni a tévé előtt – magyarázta Gy. Bence – (…) A múltkor is volt egy összeállítás, persze már többször, az atomfegyverkezésről, bemutattak például egy esetet, hát, Gabes, akkor aztán egy hajtásra ki kellett inni egy fél üveg sört, annyira szomjas lettem, amikor azt mutatták, hogy ötvenhét augusztus harmincegyedikének fagyos hajnalán Paul R. Cooper, az USA nyolcvankettedik légihadosztályának katonája az arcához kapta a kezét. Hirtelen egy villanást látott, és egy földet rengető dörrenést hallott: néhány mérfölddel odébb felrobbant egy acéltorony tetején elhelyezett, negyvennégy kilotonnás atombomba. Cooper azt mondta: ’Úgy láttam a csontjaimat a kezemben, mintha röntgenezték volna’”.

(…)

„… Egy időben… Fidel… ő volt a példaképem… - mondta Gabes - Castro… nekem nagyon tetszett… kegyetlenül, szóval faramuci módon minden lehető újságot meg könyvet elolvastam róla… tetszett, hogy megcsinálta… kegyetlen szélsőségek között…”.

(…)

„Bízni kell, Gabes, az emberekben – magyarázta Gy. Bence -, még akkor is ha azt látod a tévében, hogy három fiatalkorú, tizenhat, tizenhét, tizennyolc éves fiatalember kézfejére az van tetoválva, hogy ’gylkoj’… És ennek a felszólításnak eleget is tettek: Berettyóújfaluban, miután az egyik kocsmában rengeteg sört megittak, késő este, a kihalt utcán megtámadtak egy embert, leütötték, a nyakára ugrottak, a mellén táncoltak, többször megszúrták késsel, és egy nyolc kilós betondarabbal szétvágták a fejét. A holttestet a közeli nyilvános vécében rejtették el. A tévériporter megkérdezte tőlük: ’Miért ölték meg?’ A tizenhat éves ezt válaszolta: ’Nem, ezt nem tudom. A Szabó azt mondta, menjünk utána… utána mentünk… Azt mondja a Dezső, kicsit elintézzük a pénz miatt… te befogod a szemét… én elkezdem neki rugdosni a gyomrát…’ A tizenhét éves meg ezt válaszolta: ’Nem tudom… ne volt semmi értelme… nem találtunk a zsebében semmit… ötször vagy hatszor szúrtam bele…’ A tizennyolc éves: ’Ennek az okára felelni én nem tudok, mert ha én öltem volna meg személyesen… de hogy a társaim is megölték, annak okát nem tudhatom…’ A tévériporter odafordult a tizennyolc éveshez: ’Miután megölték, maga lehúzta az áldozat cipőjét, és felvette a saját kábára. Miért?’ A válasz logikusan hangzott: ’Azért mert az én cipőm rossz volt’. nem azt akarom ezzel mondani, Gabes, hogy a tévé elrontotta az esténket, hogy egy korty sör sem ment le a torunkon, dehogy…”