Részletek a korai szépprózákból

Berkovits György: Halálkísértő (regény)

Berkovits György: Halálkísértő (regény)

„… Persze emlékeztetni akarják a piros színnel régi meggyőződésére, felkorbácsolni bűntudatát, tehát ismerik a legérzékenyebb pontjait is.

Ha a piros kocsikat megpillantotta, akkor mintha megszorult volna a szívében néhány csepp vér.

Egyre többször jutott eszébe, hogy az apját is biztosan üldözték.

Milyen furcsa, az apjával kapcsolatban sohasem érzett mást, csak rejtélyeket.

Már teljesen áthatotta a kivert kutyák hangulatát árasztó ősz, amikor azt is észrevette, hogy sárga színű autókkal követik.

Mit akarnak vajon üzenni neki ezzel a színnel?...

… Furcsállta,  hogy megszerette az ideggyógyintézetet, ahol még az az átható szag is örömmel töltötte el, ahol otthon érezte magát, ahol meggyógyították, ismét feltöltötték érzelmekkel, szeretettel, bizalommal, mindennel, ami az élethez szükséges.

Most erről a szigetről vissza kell térnie a valóságba.

A valóság és azok a szemek, azok a táskás, árnyékos, kivörösödött, fáradt szemek, egyedül ezek riasztották,. a szemek, amelyektől megszabadulhat, és a valóság, amely várja, semmi mástól nem félt, csak ezektől, de legfőképpen a valóságtól.”